Egy oldal Oszétiáról, az oszétokról: a jászok rokonairól

Az oszét mitológia kialakításában szkíta-szarmaták, alánok és helyi, kaukázusi törzsek vettek részt. Az oszétok mitológiai elképzeléseire hatással voltak a 13-14. században a hódító mongolok és tatárok. Az oszét-alán mitológia forrásanyagai közül legfontosabb a Nart eposz, amely a Kr.e. 8-7. és Kr.u. 13-14. század közötti időszakban alakult ki. Ezen fontos forráson kívül némi összehasonlító anyagot tartalmaznak az antik szerzők művei (Hérodotosz, Ammianus Marcellinus), valamint a Fekete-tenger északi partvidékéről előkerült szkíta, szarmata és alán feliratok, valamint az örmény és grúz történeti krónikák.

Sok és igen változatos magyarázat született a szakirodalomban a nartokra. A kutatók vagy az oszét „na art” („a mi tüzünk”) szavakból vezetik le, vagy az iráni „nar” („férfi”) szóval vetik össze, vagy valamilyen történelmi néptörzset látnak benne, amely az alánok szállásterületén élt.

Dumézil francia kutató az óind „nrt” „nart” – táncolni  - szóval hozza összefüggésbe. V. I. Abajev szerint az oszét-alánok a mongoloktól vették át (ott „nara”, vagyis „nap” jelentésű), amikor az Arany Horda uralkodott az Észak-Kaukázusban. A „nart” szó az oszét többesszám „t” jelével, ami megfelel az oszét családi nemzetségek névtípusának, elterjedt más Kaukázusban élő népek: az adigék, abházok és balkárok körében is. Abajev feltételezi, hogy az alán (nart) eposz hősei eredetileg „a Nap gyermekei” voltak, idővel mongol hatásra ezt a nevet felváltották a „nar”= „Nap” jelentésű szóval.

Miller, Dumézil és Abajev kimutatta, hogy a Nart-eposz legarchaikusabb rétegei a szkíta-szarmata maradtak fenn, olyan szkíta szokásokat és erkölcsöket fejeznek ki, amelyeket Hérodotosz írt le Hisztoriai c. művének IV. könyvében (a varázscsésze, amellyel a nartok kinyílváníthatják hőstetteiket, a temetési szokások, a tűzre ill. házi tűzhelyre esküvés, a jövendőmondási módok, az öregek meggyilkolása, a megölt ellenség jobb kezének levágása, a testvérbarátság rítusa.)

Az iráni elemek a hősök nevének (pl. Uarhag, Ahsar, Urizsmag, Aciruhs, Aszamaz) eredetében s az istennevekben (Uastirdzsi, Uaszilla, Tutir, Avd dzuari) és az alacsonyabb rangú lények megnevezésében (uaigok) érezteti hatását. Az oszét mitológiában az archaikus kaukázusi elemet egyes szereplők (Afsati, Szafa, Coppaj) mellett a főisten Huszau és számos nemzetségi kultusz képviseli (Rekom, Hetag, Tatartup, Tarandzseloz stb.)

A Nart-eposzban a nartok társadalma három nemzetségből áll: Alagat, Ahsartaggat és Borat. Az eposz cselekménye a főszereplők és a főbb események köré csoportosul (Uarhag és fiai, Urizsmag és Satana, Soslan, Batraz, Sirdon, Aszamaz). A mítoszok ciklusokra oszthatók: szoláris (Soslan ill. Aszamaz ciklusa), viharciklus (Batraz történetei), totemikus (Uarhag ciklusai), etnogonikus (Urizsmag és Satana, valamint Uarhag ciklusai).

A szoláris mítoszok középpontjában főleg Soslan és Aszamaz áll: Soslan születése és házassága a Nap (Hur) leányával, harca a napistennel, s pusztulása ebben a küzdelemben. A kozmogóniai mítoszok alkotják Aszamaz varázsdalainak fő tartalmát, e dalok ébresztik életre a természetet. E dalok megéneklik a fontosabb istenségeket (Uastirdzsi, Uaszilla, Falvara).

Az eposzban központi helyet foglal el a totemmonda, egyebek között a farkasról – ez a monda a messzi múltban gyükeredzik és elmondja, hogy a nartok népe Uarhag (óoszét uarka „farkas”) két fiától, Ahsartól és Ahsartagtól ered. A farkas barátságosan viselkedett a nartokkal. Farkas neveli fel az egyik nartot, Saunajt, Soslan farkastejben fürdik és így válik sebezhetetlenné, amikor halálán van a harcmezőn, farkasoknak kínálja fel magát étkül. A „fekete rókáról” szóló mondában a farkasok barátságosan elbeszélgetnek a kutyává változott Urizsmaggal. A farkasok pártfogó istensége Tutir, akit farkasok urának vagy pásztorának is neveznek.

Folklóradatok szerint a közép-ázsiai szakák (szkíták) egyik nemzetségnek ősapja szarvas volt (oszét: szag). A szarvaz számos nart mondában szerepel totemkén. Sebezhetetlen, mihelyt meglövik nyíllal, vagy eltűnik vagy más lénnyé, többnyire emberré változik.

A Nart-eposzban vannak teogonikus, antropogonikus és etnogonikus (az istenek, az emberek és a nép eredetét magyarázó) mítoszok Urizsmagról és Satanáról. A hagyoményok szerint ezek a hősök egy anyától, Dzerassától, de két apától születtek: Urizsmag Uarhag fiától, Ahsartagtól, Satana pedig az églakó Uastirdzsitől. Satana születésével egyidőben jött világra az első földi ló (az égi méntől) és az első földi kutya (az égi kutyától).

Az eposz egyik legarchaikusabb mitológiai motívuma az ikermotívum (Ahsar és Ahsartag, Hamisz és Urizsmag) a „Uarhag és fiai” ciklusban. A következő nemzedéket jelentik az Urizsmag és Hamisz ikrek.

Az istenháború motívuma, az églakók ellen vívott küzdelem leginkább Batraz ciklusában jelenik meg. A nart Batraz, miután minden földi ellenségét legyőzte, megküzd az églakókkal: Uastirdzsivel (akit a kereszténység késöbb Szent Györggyel azonosított), Uaszillával (Szent Illés) és Ojnonnal (Szent János), a zsadokkal (angyalszerű lények). Ebben a küzdelemben már a pogányság és a kereszténység harca jut kifejezésre abból a korból, amikor az alánok felvették a kereszténységet. Batraz elpusztul az égiekkel vívott harcban, és ebben már a kereszténység győzelme fejeződik ki a régi hittel szemben.

Az eposzban kimutathatók bizonyos párhuzamok Batraz alakja és a szkíta ill. régi árja kultuszok között. Batraz kardját a tengerbe vetik, s megvolt a kard kultusza a szkítáknál és az alánoknál is; Batraz ugyanúgy edzi magát tűzben ahogyan a szkíták kardistene, Batraz ugyanúgy születik mint Indra, az ősi árja isten.

A Nart-eposzban az oszét panteon két szakaszban fejlődött ki: a kereszténységet megelőző korban s azt követően, hogy az alánok felvették a kereszténységet. Az eposzban szerepel minden fontosabb oszét-alán istenség: Huszau, Uastirdzsi, Uaszilla, Donbettir, Afsati, Falvara, Tutir stb.

Az istenek többsége az ég lakója, jó barátságban vannak a nartokkal és gyakran ülnek velük egy asztalhoz. A Nart-eposzban az egyik legnépszerűbb isten Donbettir, a vizek ura, vele áll rokonságban szinte valamennyi nagy nart hős. Igen népszerű Kurdalagon, az égiek kovácsa, aki megedzi a nart hősöket és fegyvert kovácsol nekik. Jelentős szerep jut Afsatinak, a nemes állatok urának. Afsati birtokában van a varázsfurulya., amit Aszamaz atyjának ajándékoz. Jól körülhatárolható funkciói vannak Falvarának, a háziállatok pártfogójának, aki felügyel a nartok minden lábasjószágára. Az ég lakói közül a legtevékenyebb Uastirdzsi és Uaszilla.

Uastirdzsi miként a villám, alászáll az égből, háromlábú lován, az Avszurgon, s végig vágtat a földön, annak egyik végéből a másikig. Ő az Isten (Huszau) küldötte, Satana apja, a nartok jóakarója. A kereszténység felvétele után Uastirdzsi – Szent Györggyel azonosítva – már a nartok ellen küzd. Hasonló történik a többi kereszténység előtti istenséggel, így Uaszillával is. Az istenek az egész eposz során hol harcolnak a nartok ellen, hol pedig jó barátságban vannak velük.

Három népszerű istenség (Mikalagabirta, Tarandzseloz és Rekom) megjelenését is megemlíti az eposz. Abból a három könnycseppből lettek, amelyeket Isten Batraz halálakor hullatott. Szentélyeik Oszétiában a legtiszteltebb helyek közé tartoznak.

Egy-egy falu, nemzetség vagy család pártfogó istenségei (dzuar) a középkorban alakultak ki. A több faluban, járásban is tisztelt dzuarok közül a legnagyobb népszerűségnek Hetadzsi dzuar, Dzseri dzuar, Hohi dzuar örvendett. Megvoltak a dzuarjai a nehezen járható hegyi hágóknak, számos hegynek, ligetnek, fának.

Az oszét mitológiában jelentős helyet foglalnak el a démonikus óriások – uaigok – amelyek örökös harcban állnak a nartokkal. Batraz kezétől sok óriás pusztult el, vagy vált egy életre nyomorékká. Amikor Batraz legyőzi Tihifirt Mukarát, a nartokat nehéz adótehertől szabadítja meg, ezt az adót eddig lányokkal és asszonyokkal kellett fizetniük. Batraz miatt veszíti el kezét-lábát Afszaron uaig kérkedő fia egy nart táncmulatság (simd) alkalmával. Batraz vérbosszút áll Hamiszért, s megöli Szajnag-Aldart, levágja jobb kezét és trófeaként elviszi Satanának (ez az epizód emlékeztet a Hérodotosznál említett szkíta szokásra).

A Nart-eposzban az ördögök (hajradzsita) a föld alatt, a hetedik pokolban lakoznak. Az oszét folklórban az epikus hagyománnyal ellentétben, az ördögök a völgyekben, erdőkben tanyáznak; hasonlóak az emberekhez, de a lábuk visszájára van fordítva (sarokkal előre).

Az oszét-alán mitológiára egészében jellemző, hogy szép számmal vannak benne olyan képzetek, szereplők, események, amelyeket egy kereszténység előtti vallásrendszer fog egységbe. A pogány istenek közül sok öltött a későbbiekben keresztény arculatot.

 /folyt. köv./

Forrás: Mitológiai Enciklopédia, Gondolat kiadó, Budapest, 1988 (ford.)