Egy oldal Oszétiáról, az oszétokról: a jászok rokonairól

Mozdok (oszét: Mazdag)

Mozdok Észak-Oszétia-Alánia Köztársaság északi részén fekszik, a Köztársaság második legnépesebb városa Vlagyikavkaz után (a fővárosról, Vlagyikavkazról külön cikk olvasható a „Földrajz” menüpontban). A legutóbbi (2010-es) népszámlálás szerint Mozdok lakossága 40 ezer fő. A Mozdoki járás székhelye, a Terek folyó bal partján fekszik.  Neve kabard eredetű, jelentése: „sűrű erdő”, ami a Terek ártéri erdőire utal.

 Egy kabard falu közelében a 18. század második felében az Észak-Kaukázust hódító oroszok erődöt építettek, ez lett a késöbbi város magja. A várost hamarosan benépesítették oroszok, oszétok, grúzok, örmények és kabardok. Napjainkban is több nemzetiség él a városban. A 2010-es népszámlálás szerint Mozdok lakóinak 63 százaléka orosz, 7 százaléka oszét, a többi örmény, kumük, csecsen, kabard. Az oszét lakosok a 19. század elején érkeztek ide a hegyekből, amikor az oroszok ide telepítették őket. A 18. század végén és a 19.század első évtizedeiben Mozdok volt az egyik fő gazdasági központ a régióban, de miután a fő vasútvonal elkerülte a várost, gazdasági jelentősége csökkent.

A második világháború során a németek 1942-ben elfoglalták, de a következő évben visszafoglalta a Vörös Hadsereg. 1944-ben Mozdok a Sztavropoli régiótól Észak-Oszétiához csatolták. Napjainkban ipari központ, jelentős a cellulóz- és papírgyártás, textilipar, működik itt téglagyár is. A város körül gabona-, dinnye- és szőlőtermesztés folyik.  

A város látnivalói közül megemlítendő a Kultúrpalota, a helytörténeti múzeum, a Szent Miklós-templom (ami egykor az örmény közösségé volt), a Kazanyi Miasszonyunk, kápolna. Mozdok híres szülötte Jurij Andropov egykori szovjet pártfőtitkár, Anatolij Baranov szovjet író, Alex Jagubov építész.

Beszlán

Beszlán Észak-Oszétia harmadik legnagyobb városa, Pravoberezsnij járás székhelye. Lakóinak száma 37 ezer fő. A város Vlagyikavkaztól 30 km-re északra fekszik, a Terek jobb partján, közel az ingusföldi határhoz. Fontos vasúti csomópont, itt halad keresztül a Don-Rosztovot Bakuval összekötő vasútvonal.

A települést 1847-ben alapították Beszlanikau néven, amelynek jelentése: Beszlán falva. Azért nevezték így, mert Beszlan Tulatov volt akkoriban a helyi földesúr. Nevezték sokáig Tulatovonak is, 1950 óta viseli a város mai nevét. A város nevét egy szomorú esemény, a 2004-es beszláni iskolai túszdráma kapcsán ismerhette meg a világ, amikor 1100 embert (köztük több száz gyereket) ejtettek foglyul csecsen és ingus terroristák. A véres drámának 334 civil halálos áldozata volt. Az áldozatoknak azóta emlékművet állítottak az iskola mellett.

Beszlán lakóinak nagy többsége oszét nemzetiségű (82 százalék). A város fő nevezetessége a Szent György templom. Beszlánban született Tajmuraz Mamszurov, aki 2005 óta Észak-Oszétia elnöke, Alan Badoev oszét származású ukrán filmrendező és Alan Dzagoev, orosz válogatott labdarúgó.

Alagir

Észak-Oszétia negyedik legnagyobb városa, 20 ezren lakják. Az Alagiri járás székhelye. Az Ardon folyó partján fekszik, Vlagyikavkaztól 54 km-re nyugatra. A város neve az oszét „uallag ir”-ből származik, melynek jelentése: felső-oszét. A lakosság döntő része (90 százaléka) oszét nemzetiségű.

1850-ben jött létre a mai település Mihail Voloncov herceg jóvoltából, fellendülését a környéken talált ezüstlelőhelynek köszönhette. Hozzájárult még a település fellendüléséhez a város szélén felfedezett gyógyvízforrások, amelyek szulfátban, magnéziumban és kalciumban gazdagok. 1938-ban Alagir városi rangot kapott.

Alagir szülötte a híres szovjet fizikus, Fatima Butajeva, Mahar Vaziev balett-táncos és Makszim Cagarajev író-költő.

Ardon

17 ezer lelket számláló város Vlagyikavkaztól 39 km-re északnyugatra. Lakóinak nagy többsége oszét nemzetiségű (76 százalék).

Ardont 1824-ben alapították, de csak 1964-ben nyerte el a városi rangot. Jelentős agrár-ipari központnak és közlekedési csomópontnak számít Oszétiában. Mai is működik a konzervgyár, a tejfeldolgozó üzem és a szeszfőzde. Jelentős emellett az élelmiszeripar, a mezőgazdasági termények feldolgozása. A Szent György templom a város egyik nevezetessége.

Ardon az azonos nevű járás központja. Ardoni születésű az oszét etnográfus és író Cocko Ambalov.

Digora (oroszosan: Gyigora)

A Gyigorai járás központja, 1964 óta város. Neve megegyezik a digorai vidék nevével, ami Oszétia nyugati részén terül el, itt beszélik elsősorban a digor dialektusát az oszét nyelvnek. Mint ault (kaukázusi falu) 1852-ben alapították az oszét hegylakók. Az Ursdon folyó partán fekszik, a hegyek között,  az Ursdon a terek egyik mellékfolyója. Vlagyikavkaztól 50 km-re északnyugatra található.

Lakossága 10 ezer fő, szinte teljes egészében oszétok lakják. A szovjet időkben kisebb ipari központ lett. Fontosabb látnivalók a Szűz Mária tiszteletére felszentelt ortodox templom, Jézus krisztus szobra, helytörténeti múzeum, Szent György szobra. Digorában született több híres oszét tábornoka a Vörös Hadseregnek, Ezetan Urujmagova író, Vagyim Callati színész.

Elhotovo (oszét: Elhot)

12 ezer fős város, Kirov járás székhelye. A Kabard-Balkar Köztársaság határához közel fekszik, a Terek jobb partján. 1838-ban alapították, eredetileg muszlim többségű falu volt. A kisváros lakói elsősorban a mezőgazdaságban és a kereskedelemben találtak megélhetést. Az ősi alán város, Felső-Dzsulat romjai Elhotovo közelében találhatók.