Egy oldal Oszétiáról, az oszétokról: a jászok rokonairól

Dél-Oszétia a Kaukázus fő gerincétől délre fekvő, hivatalosan Grúziához tartozó terület, de gyakorlatilag önálló állam 1991 óta. Mind területileg, mind lakosságszámban jóval kisebb Észak-Oszétiánál. A területe 3900 négyzetkilométer, a lakossága 70 000 fő. A népesség többsége (64 %) oszét, a kisebbség (25 %) grúz nemzetiségű. A grúzok a keleti részen, Leningor (Ahalgori) vidékén élnek. Évtizedek óta változatlanok az etnikai arányok, a területen mindigis az oszétok (alánok) voltak többségben. Az uralkodó vallás az ortodox kereszténység, illetve az ősi oszét (alán) hit. 

A terület szinte teljes egészében hegyvidék, kevés a művelésre alkalmas föld. Az ipari üzemek a fővárosban, Chinvalban találhatók.

Dél-Oszétia az oszétok körében Kudar néven is ismeretes. Kudar a legdélibb része volt a középkori alán királyságnak. Alániát a 13. században érte a pusztító mongol-tatár invázió, de a viszonylagosan elszigetelt Kudart nem érte súlyos pusztítás. Az alán (oszét) őslakosság évszázadokon át békében élt a magas hegyek védelmében.

Az 1917-es forradalmakat követő polgárháború a Kaukázust sem kerülte el. Az oszétok többsége a bolsevikok, míg a grúzok a velük szembenálló fehérek mozgalmát támogatta. 1918-1920-ban az oszét bolsevik felkelők harcban álltak az akkoriban létrejövő grúz mensevik állammal, amely jelentős oszét területeket kívánt uralma alá hajtani. A grúzok borzalmas népirtása legalább 5000 oszét civil halálához vezetett.

A háborút a túlerőben lévő grúzok nyerték, ám a mensevik grúz kormányzat 1920-ban megbukott és Grúzia hamarosan a Szovjetunió része lett (1922). Az akkoriban még grúzbarát moszkvai uralkodó elit arra törekedett, hogy Szovjet-Grúzia minél erősebb legyen. Ezért a grúz és orosz elit paktuma eredményeként 1922-ben Oszétia déli vidéke Szovjet-Grúzia, míg északi fele Szovjet-Oroszország része lett. Így osztották meg a népek önrendelkezési jogát semmibe véve a történelmileg, etnikailag, kulturálisan és nyelvileg is teljesen egységes Oszétiát.

Oszétia (Alánia) megosztottsága tehát idáig nyúlik vissza. Az oszét (alán) nép a hatalmi játszmák és osztozkodások áldozata lett.

A Szovjetunió összeomlásáig Dél-Oszétia Grúzián belül gyenge autonómiával rendelkezett. 1989-ben, a nagy reformmozgalom és átalakulások idején, a dél-oszét vezetés kifejezte igényét a Grúziától való elszakadásra és arra, hogy egyesüljön Észak-Oszétiával. Ez azt jelentette volna, hogy létrejön az egységes Oszétia (Alánia), széleskörű autonómiával Oroszországon belül.

A grúz nacionalista vezetés azonban agresszívan lépett fel a dél-oszét elszakadási törekvések ellen. 1990-ben a tbiliszi rezsim eltörölte Dél-Oszétia autonómiáját és a grúz hadsereg bevonult az oszét területre. A megtámadott oszétok önvédelmi célból fegyveres milíciát alakítottak. 1991-ben kitört a grúz-oszét háború. Az oszétok egyesülési törekvéseit Oroszország támogatta, fegyverrel látta el a felkelőket. Észak-Oszétiából is önkéntesek ezrei segítették déli testvéreiket.

1992-ben a háború orosz közvetítéssel, tűzszünettel zárult. Dél-Oszétia elszakadt Grúziától, de ezt Grúzia  - és vele együtt a nemzetközi közösség – nem ismerte el. Az elkövetkező években állandósultak az atrocitások a grúz és dél-oszét fegyveresek között, a konfliktus megoldatlan maradt.

1992-ben és 2006-ban is tartottak népszavazást Dél-Oszétiában, melyen a szavazók elsöprő többsége szavazott arra, hogy a terület szakadjon el Grúziától és Észak-Oszétiával egyesüljön az Oroszországi Föderáció keretein belül. Ezeket a népszavazásokat a Grúziát támogató Nyugat nem ismerte el. Az Egyesült Államok és szövetségesei kettős mércéjére jellemző, hogy Koszovó elszakadását Szerbiától viszont támogatták…

2008 augusztusában Miheil Szaakasvili ultranacionalista rezsimje támadást indított Dél-Oszétia ellen, azzal a nyílvánvaló szándékkal, hogy végleg bekebelezze a területet. Legalább ezer oszét civil áldozata lett a véres grúz támadásnak, orosz békefenntartó katonák és orosz állampolgárok is áldozatául estek a grúz agressziónak.

Oroszország fegyveresen beavatkozott és az oszét milíciával napokon belül megtisztította Dél-Oszétiát a grúzoktól. Ugyanígy felszabadult a háború alatt a másik „szakadár” tartomány, Abházia is.

A háború a grúzok teljes vereségével végződött.  2008. augusztus 26-án Oroszország elismerte Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét. Ugyanezt tette még néhány kisebb állam is. Grúzia továbbra is saját területeként tekint Dél-Oszétiára, holott már semmilyen befolyással nincs rá. A Nyugat továbbra sem ismeri el önálló államként Dél-Oszétiát.

A dél-oszét politikai elit hosszútávú célja továbbra is az egyesülés Észak-Oszétiával, így létrehozva az egységes Oszétiát (Alániát). A grúzok és az őket támogató nyugati világ ellenkezése miatt azonban ez a cél egyelőre nehezen elérhetőnek tűnik.

Dél-Oszétia jelenlegi elnöke (2012. április óta) Leonyid Tibilov. Hatásköre igen széles, akárcsak az észak-oszétiai elnöknek. Rendszeresen tartanak többpárti, demokratikus választásokat, melyeket nemzetközi megfigyelők ellenőriznek.

Hivatalos nyelv az orosz és az oszét, de kisebbségi nyelvként elismerik a grúzt is. A grúzokat nem érte hátrányos megkülönböztetés vagy üldöztetés.

Hivatalos fizetőeszköz az orosz rubel. A hadsereg felfegyverzését és a kiképzést Oroszország biztosítja, akárcsak a segélyeket és a jelentős gazdasági segítséget.

Dél-Oszétia – az erőforrások hiánya miatt is – nem képes hosszútávon önálló államként funkcionálni, ezért is törekszik Oroszországhoz csatlakozni és ez által Észak-Oszétiával egyesülni.